Valahol a kétezres évek elején vagyunk. Az akkori csajom egy fekete démon, a kutyája egy bolognese-havagnese keverék volt. A nevére már nem emlékszem. De az első közös ágy-élményre annál inkább. Valahol itt kezdődött...

Bizony. Kutya az ágyban. Na jó először már az is komoly téma volt, hogy kutya. Igaz, tinédzserként először kutyakiképző, majd tenyésztő akartam szerettem volna lenni, de az elsőhöz nem volt kutyám, a másodikhoz meg biológiai alapismereteim, így maradt a média. Kutyátlanul. 

Szóval fekszem, a lábam keresi akkori párom selymes bőrét, de hirtelen valami szőrösbe ütközik. Majd egy nyelv megnyalja a lábujjam és felbukkannak a paplan alól a tekintetemet kutató gombszemek. Nem mondom, hogy szerelem volt első látásra, de az ember fia nem válogat. Ha csajt akar, ráadásul ilyen jót, akkor annak ára van.

Így aztán lassan összebarátkoztunk. Nem volt könnyű, mert reggeli közben kinézte a számból a falatot, mindig neki volt igaza, amikor kutya vs. férfi vitába keveredtünk valami miatt, ráadásul az én hosszú sétáimhoz a picur túl kicsi volt vagyis most már inkább úgy gondolom baromi kényelmes vagy szimplán lusta. 

De azért edződött, legyőzte velem a hídtól való félelmét, nem kunyizott, sőt következetes nevelésemnek köszönhetően (igen, jól látod, nem a gazdája nevelte) elég fegyelmezett kutya vált belőle. 

De mindvégig ragaszkodott az ágyhoz. És én is. Ebből nem engedtem. De ő sem. 

Aztán ennek vége lett, hiányzott a társ, a kutya kevésbé. Kutyátlanul, a belső kutyámmal kerestem az igazit. 

Aki nem jött. Azt hittem, hogy igen, majd aztán még igenebb. De tévedtem. Volt közte olyan, aki rettegett a kutyáktól, majd egy idő után már én rettegtem tőle. Volt igazából szerelem, de mire igazából társsá vált volna, valahogy már a kutya is amolyan közénk álló tényezővé vált. Volt kutyás, aki kutyatartó, azt nagyon szerető, ám mégsem igazi kutyás. Volt, aki valódi rajongójává vált a kutyámnak, ámde nekem mégsem. 

Hogy a kutya segíti vagy inkább nehezíti a pártalálást? Komoly kérdés, tucatnyi válaszverzióval. Egy biztos: a kutya vonzóbbá tesz. A kutya megszépít. A kutya válóok, de egyben összekötő kapocs is. A kutya téma. Örök téma. Téma, amikor a kapcsolat valódi tartalmon alapszik és jó téma, amikor már nincs miről beszélni. 

Egy olyan kapcsolódás valami különlegeshez, sokszor misztikushoz és feletteshez, aminek értelmezési formái attól függnek ki néz rájuk. 

A kutyám nem véletlenül kapta a Karma nevet. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.

Számomra ezt jelenti a kutya. Társsal. Anélkül. Bárhogyan. Mindenhogyan.