Elindultunk. Persze eddig is tettünk rövidebb autós túrákat, de most kicsit más szemmel nézve ugrottunk kocsiba, hogy megnézzük mi vár egy kutyásra a Balatonnál úgy, hogy nem készülsz, csak meleged van és vizet akarsz látni. De nagyon. 

Az egész egy présházzal és az onnan való panorámával kezdődött. Sőt, valójában egy ajtóval és egy kulccsal. Mert azt látni kell. Megfogni, elfordítani, érezni és csak ülni ott a csendben egy kicsit, szeretni az életet, amit itt a toronyban a tizenharmadikon nem mindig olyan egyszerű. 

Na és persze meleg volt. Izzadtunk együtt és felváltva is, ki-ki a saját testi adottságainak megfelelően, háton át, nyelven át, ahogy kell. Így nem volt kérdés, hogy a két órás utat - ami amúgy inkább három - bevállaljuk, lihegünk, zöld lámpára várakozunk, autópályán koncentrálunk, majd araszolva nem adjuk fel és centiről-centire közelebb jutunk az ajtóhoz, a kulcshoz. A csendhez. 

Aztán a beton, beton, beton, szalagkorlát, szalagkorlát feletti szalagkorlát után egyszer csak megjelenik az első erdő, mező, fák és még több fa és mi mind vidámabban valljuk magunkat fővárosinak, így távol attól, ami. 

Bő két és fél órás utat megtéve Mencshely csendjébe ütközünk, Karma kiszabadul, új szagokat keresve várakozik a nagy kalandra, miközben mi helyi vezetőnket várjuk csatakos tekintettel és némi budapesti gőggel,mely utóbbit inkább ő feltételezi, mi pedig megkapjuk, hogy tényleg van. Ámde Karma elbűvöli, kutyás, máris megvan a közös hang és indul az autós felvezetés, ő helyismerettel és egy sokat látott dobozossal, mi pedig egy sportos, ámde alacsony fekvésű autóval próbáljuk meghódítani a hegyi utat, amely a Halomhegyre vezet. 

Aztán egyszer csak ott vagyunk. Mi, majd aztán Zsömi, vezetőnk 13 éves golden retriever keverék kutyája és a türkizkék panoráma, ami talán égkék vagy néhol különleges zöld, de bármelyik legyen is, szétterül a szívünkben azonnal. Karma pedig, mintha tudná, hogy miért is jöttünk, hogy a kulcs és az ajtó, feszülten várja, hogy feltáruljon a régi épület, megmutatva nekünk réges-régi titkait, hűvös nyugalmát és titokzatos régi szagokat, melyek tucatjai mind belénk áramlanak: tetőgerendák, fahordók, száraz hidegség és régi emberek tudásának szelleme mind ott van azon az alig húsz négyzetméteren, ahova Karma is vissza-visszatér, akkor is amikor már övé a mező, a fák és valami, amit ilyen mennyiségben, együtt, még talán sosem látott: megannyi - tucatnyi vagy talán több - színes pillangó, akik a két zsemleszínű eb körül keringenek, kergetőznek, mintha játékra hívnák őket, akiket nem nehéz bármikor bárhol kergetőzésre és fogócskára szólítani. 

Zománc-románc és a kutyabarát Balaton

A pillangó-hajsza, az új barát és a friss levegő mindannyiunkat éhessé tesz, ezért irány a közeli falu Vászoly, ahol jó ételt remélünk, de ennél sokkal többet találunk. 

A Zománc Bisztrócska számunkra hatalmas meglepetés ebben a kicsinyke faluban, amely bár már a Sajtmanufaktúra miatt - amely sajnos szombaton háromkor bezárt - felkerült az ország gasztro-térképére, na de akkor is...

Hamar megtaláljuk, egyrészt mert jól megközelíthető, másrészt mert nem sok alternatívája van az eltévedésnek ebben a 220 lelket számláló falucskában. Kissé félve közelítünk hiszen tudtunkkal a hely kutyabarát, de ezek fokozatai mindig megriasztanak bennünket, akikből hiányzik a harcos-öntudat. Már majdnem a veranda lépcsőjére lépünk, amikor az egyik felszolgáló hatalmas mosollyal fordul felénk, köszönhető ez természetesen Karma személyes varázsának és örök rajongásának a női nem iránt, amit hatalmas mosollyal és farokcsóválással fejez ki. 

Az őszinte mosoly nekünk elég is. Megkapjuk a helyünket, majd egy percre rá máris friss vizet a hely saját kutyás-itatótáljában - pedig mi is készültünk - és sok-sok elismerő pillantást és szóbeli dicséretet a szomszéd asztalnál ülő vendégektől is. A sztárallűröket félretéve rendelünk és közben megnézzük hova is érkeztünk. Az egykori helyi kocsmából átalakított épület kellemesen árnyékos, széles verandáján alig 30-35 vendég kaphat csak helyet egyidejűleg, így a bisztró elnevezés végén a kicsinyítő képző nem nem afféle álszerénységet kihangosító elem, hanem a hely sajátos önismeretére utaló jelző. 

Mivel nem étteremkritikusként érkeztünk, ezért az általunk rendelt ételről csupán annyit, hogy a klasszikus magyaros fogást - rántott csirkecombfilé petrezselymes burgonyával és uborkasalátával - maximálisan jól hozza a chef, mindhárom alkotóelemben benne van a helyi termelőktől vásárolt jó minőségű alapanyag tisztelete, az egyszerűség harmóniája és a valódi ízek, melyek az önmaguktól jó ételekre jellemzők, amelyek nem szükségeltetnek sem újraértelmezést sem pedig tuning-eszközök használatát. 

Miközben mi elégedetten esszük az ebédet, a mosolygós felszolgáló ismét megjelenik, kezében egy titokzatos fél-rántott csirkével, amit Karmának hozott. És ez volt az a pont, ahol megvettek minket kilóra, innentől már jöhettek volna a sáskák is akár, mi akkor is örök zománc-szerelembe esve éljük tovább kutyás életünket. 

Vászoly azonban nem csak sajt és zománc, hanem Szent Jakab-forrás és viziszínpad is. Bámulatos. És amolyan natur-wellness az elégedett, jóllakott és sok utazást megélt kutyának, aki úgy dönt nem elég a fiatalító lefetyelés a forrás vízéből, hanem teljes testkezelést rendel és belefekszik a forrásvízből alakuló patakocskába.

Ajánljuk mindenkinek a víziszínpad körülötti kis parkot, csendes, békés és mindig van felesleges faág, amit kutyánk egy árnyas fa alatt rágcsálhat. 

Bala, kutya meg a vihar

Na de ha már egyszer hőség és Balaton-közelség, akkor keressünk egy helyet, nevezett szabad strandot, ahol nyugodtan fürödhetünk úgy, hogy közben Karma a közelünkben lehet. A közei Örvényes település díjnyertes strandját ajánlják, amely valóban nagyon népszerű, mert csak a bejárattól egy kilométerre tudunk parkolni így nem láthatjuk a kicsinyke tiltó táblát, amely arról szól, hogy kutyát a strand területére vinni szigorúan tilos. Bizony. Híres, neves, tiszta, díjakat nyert, de sajnos mi ide nem kapunk bebocsájtást. 

Merre tovább? A kutyabarát strandok messze, a szabad strandok nagy része régi fizetős strandokból alakultak át, így lehet, hogy ott is hasonló tiltásba ütközünk, így marad a biztos pálya: Siófok. A legegyszerűbb komppal, Tihanyból Szántódra, amelynek hivatalos kutyabarát státuszáról nem tudtunk megbizonyosodni, mert a jegyárus a kompon dolgozóra mutogatott, ő pedig már sehova, mert tumultus volt, így két ablak lehúzva, kutyafej kilógat és úgy élvezni a menetszelet és a kilátást, ezzel elkerülve a későbbi konfliktust. 

Siófokon aztán már az ismert viszonyok várnak minket. Mindenütt strandpapucsok, törölközők, sikítozó, önmagukat erőszakkal pihenésbe taszító emberek szándékolt lazítása tapasztalható, de a legfontosabb, hogy senki nem szól, hogy Karma póráz nélkül vár minket a parton, a lépcső mellett, fegyelmezetten, bár kissé aggódva, hogy mi van ha esetleg megfulladunk a térdig érő vízben...

(folytatjuk)

fotók: saját, instagram, balcsi.net