Imádom a nőket. Amúgy is, mert finom és lágy a szaguk, de ahogy ők imádnak engem az igazán vidám és jó érzést hoz a testembe. Vigyorognom kell tőle. Meg hálálkodnom. Aranyos mozdulatokat tennem, hogy simogassanak és még többet, hogy még többet simogass.

Imádom a nőket, ahogy csilingel a hangjuk, amikor hozzám szólnak. Hát még amikor nevetnek. Csupa szeretet és gondoskodás az egész és ilyenkor nem tudok nem örülni, amitől még több simogatást és még több kacajt kapok cserébe tőlük. 

Imádom a nőket. Mert nem tudnak ellenállni nekem. Legyen embernő vagy kutyanő, mind játszani akar velem. Na és persze én is velük. Mert aranyosak, virgoncok, kacérkodnak és nagyon izgalmas ilyenkor az egész létezésük. Mint egy nagy tál marhapörkölt jutalomfalattal dúsítva amit mind megkaphatok csak mert vagyok. A többi fiú sokszor mást akar a nőktől, de azt nem igazán értem. Persze biztos izgalmas - néha én is gondolok rá - de együtt lenni, szaladgálni, labdázni és sok vidám arcot látni magam körül szerintem sokkal izgalmasabb. 

Úgy tudom ez a nap fontos a nőknek. Sok illatos növényt kapnak, ma valahogy sokuknak más az illatuk. Kacérabb és élettel telibb. Pedig az illatos növényt bármikor megkaphatnák. Meg a csokit is. Mert tudom ám az mi. Nem kaptam még, de jó az illata. 

Szóval úgy gondolom nőnek lenni jó dolog. Ha nő lennék, boldog lennék, hogy az vagyok.